Újbuda járulékos veszteségei - avagy ami a “közösségi tervezés”-ből kimaradt
A betontámfal és az átjárók problémái
A tegnap lezárult “közösségi tervezés” során eleget taglalták, mi mindent nyerhetünk a beruházás után, de mélyen elhallgatták, milyen létfontosságú dolgokat veszít el “cserébe” Újbuda - a kettő mérlege pedig messze nem kiegyenlített.
A most mintegy egymilliárd eurót kóstáló vasúti beruházás csak a Déli Körvasút egy szakaszára vonatkozik Kelenföld és Ferencváros között. Mégis, miért ilyen drága?
A tervekből kiderül, hogy (a NER-es lopófaktoron túl) a sűrűn lakott fővárosi térségen átvezetendő teherforgalom miatti extra betonvédmű és zajárnyékoló miatt. Maga a beton támfal 1,5 km hosszan húzódna, átlagban 6-7 méter magasságban, a tetején pedig még helyenként még magasabb “üvegcsővel”. Ha valóban csak az elővárosi személyforgalom számára végeznék a fejlesztést, jóval szerényebb zajvédelemmel, olcsóbb technológiával is megoldható lenne.
Az igazi árat azonban nem euróban mérik, és az újbudaiak tízezrei fogják megfizetni az egészségükkel. A klímaváltozás miatti egyre forróbb nyarakon ez a mérhetetlenül sok betont magába tömörítő építmény meg fogja növelni a hősziget-hatást mindkét oldalon. Az idős emberek különösen megszenvedik majd ezt, már aki túléli.
Juhász Árpád geológus nemrégiben így nyilatkozott az emberi élőhelyek túlzott leburkolásának divatjáról: "Ez egy öngyilkos lépés, mert úgy felerősíti a felmelegedést egy adott településen, hogy az olyan öregemberek, mint én, hullanak, mint szilva a fáról. Mert egyszerűen nincs meg az a hűtőhatás, amit az árnyékot adó fák jelentenek."
Az eddig megismert adatok alapján már egy kis fejszámolással fel lehet becsülni, hogy Újbuda a sétány területén durván 5000 négyzetméter ligetes, zöld területet veszít el visszavonhatatlanul, ha a beruházás ebben a formában valósul meg. Ebbe nem számoltuk most bele a vasúti töltés elveszített zöldfelületét (azzal már több, mint a triplája lenne).
Amint a "közösségi tervezés" során a BFK-tól megtudtuk, a tervezett támfal mellett 3 méteres sávban nem lehetne semmiféle növényzetet telepíteni, részben azért, hogy a MÁV mindig hozzáférhessen a falhoz, részben pedig a fal tövébe tervezett kerékpárút miatt. A gyalogos és kerékpáros átjáróknál ez a sáv duplájára, 6 méteresre bővülne, mivel a támfal mellé tervezett bicikliútnak ki kell kerülnie az átjárót - ez tehát még több plusz burkolattal járna.
A 6,4 méter szélességben letarolandó felvonulási terület miatt a sínek menti oldalon a sétány fáinak közel felét pusztítanák el, a töltés mentén húzódó fás-erdős rész teljesen megszűnne – és ebből az átjárók közelében egy fát sem lehetne visszapótolni.
Csak a Bartók Béla út és a Szerémi út között négy átjárót terveznek (az ötödik keletebbre lenne)!
Azzal is számolnunk kell, hogy az átjárókat a járdával összekötő szakaszt szintén le kell burkolni, ami újabb zöldterületet venne el a parkból és három helyen szétszabdalná azt, míg a negyedik, Szerémi úti átjáró megkurtítaná magát a sétányt.
Valóban szükség van ilyen áron ennyi átjáróra a néhány száz méteres töltés mentén? Minél több “funkcionális építmény”, annál több beton és annál kevesebb fa!
A BFK rózsaszínre színezett beszámolói nem tükrözik a lakosság többségének akaratát. Mind az öt alkalmon a legtöbb érintett határozottan elutasította az átjárókat, vagy kérte az átjárók számának jelentős csökkentését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése